|
 |
|
|
...
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.
Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Há... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... itt-ott egy-egy vérszinű pipacs.
1922. jún.
____________________________________ ____
A gyerekszemű élet-tavon
Eveztem én az élet kék taván.
(Remegtem éles alkonyatkor egyszer,
Mivelhogy nincsen semmi kabbalám
S de furcsa állat a magános ember,
Szeretne látni büszke partokat
S kilépni egyre soha-soha nem mer,
Csak messzir&o... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Két dal
Éji dal
Néhány éjjelre, padra, kőre,
adjatok nékem fekhelyet.
Én nem vagyok jó gazda ökre,
se lány, se bolha, se beteg.
Jusson a néniknek nagy bögre,
szerető mindnek, ki szeret -
áldott, mert élek én örökre,
aki egy éjre eltemet.
1928. márc. / dec.
Dal
Derűs vagyok és hallgatag,
pip... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyalogosan, egyszer csak megérkezett
kissé pusztult fvárosunkba, ami azért ennek ellenére is mégis csak egy szolid
metropolisz.
A vidéki lányka csak sétált, bandukolt az alkonyati esten, kissé fáradtan,
meglehetsen éhesen, kicsi buksi fejében, ki tudhatja milyen gondolatokkal?
Andalgott céltalanul, mígnem szerencsés sorsa úgy hozta, hogy éppen
minis... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
JUHÁSZ GYULA:
ALKONYATI ÓRÁK
Alkonyati órák, ti vagytok enyémek,
Mikor rózsafényben fölragyog a lélek
S múltak tavaszából egy dal erre téved.
Ti vagytok enyémek, alkonyati órák,
Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk
S p... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula :
Elégiák
Az alkonyati órák az enyémek,
A borongásos alkonyati órák,
Mikor az esti szél elégiái
Az altatót dudolják.
A kedves őszi rózsák az enyémek,
A szomorún mosolygó őszi rózsák,
Mikor a nyárutó elégiái... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ért tetten minden lehellet.
Hogy virítottam sebbel-lobbal!
Rideg évadot váltva jobbal
ontottam nyári záporom!
Ajkam közül kelt ki a nap,
kontyom alól az alkonyat,
méztengeren, tűz hímporon
gázolt át vad ifjúkorom.
De mi dukálhat még a vénnek,
ki már lemorzsolta magáról,
mint törökbúzát torzsokáról
örömei piros szem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... süvölt és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
és fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.
Neked nagyon hideg volt itt az élet,
nem jött bíborral már az alkonyat,
s megsemmisült sok délibáb-reményed
csillagtalan, nagy éjszakák alatt.
De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
s nem kérek tőled semmi, semmi mást:
csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A patak
Halkan susog a dombtetőn az erdő,
csókot hint a rózsás alkonyat,
tölgykoronás rengeteg ölén
halkan csobog, csobog a patak.
Talán elmélkedik. Talán nevet,
vagy sír benne egy elszakasztott húr,
csupán ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
a terem közepén forogva
belemártva vörös festékbe
lecseppen csordul az
ősz lámpákkal örökkön
megvilágítva elmúlt már
orgonaszín gallyak
alkonyata
párát lehelő
ezüstragyogású
rét
szomorú éj kifogyhatatlanul
ragyogó csillagok
magam vagyok
gyertyalángnyi csönd
távolbafosz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kedves Olvasók!
Mivel rendkívül elfoglalt vagyok ezekben az időkben, azonban nem szeretnék megfeledkezni mindazokról, akik szíves érdeklődésükkel rendszeresen megtisztelnek, hosszabb lélegzetű, könnyed nyári olvasmányként ezúttal közzéteszem egy néhány évvel ezelőtt íródott kisregényemet. Fogadjátok szeretettel!
Divius Lux MM. 2008.
Szerzői jogtulajdonnal védve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kriptaszagú fűzvessző kosárban árva mélyed holtan itt hever.
Dalol a nyár, üde sebét Chagall-hegedő hamvával gyógyítják
a napszítta falevelek, a lompos alkonyat tengerszem édenében,
a fakó fák kósza árnyai közt hosszú sörényű gyertyák révednek,
ott, ahol a maenadok tündöklő raja szállt magányos sétám idején.
A salakdom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kriptaszagú fűzvessző kosárban árva mélyed holtan itt hever.
Dalol a nyár, üde sebét Chagall-hegedő hamvával gyógyítják
a napszítta falevelek, a lompos alkonyat tengerszem édenében,
a fakó fák kósza árnyai közt hosszú sörényű gyertyák révednek,
ott, ahol a maenadok tündöklő raja szállt magányos sétám idején.
A salakdom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
a terem közepén forogva
belemártva vörös festékbe
lecseppen csordul az
ősz lámpákkal örökkön
megvilágítva elmúlt már
orgonaszín gallyak
alkonyata
párát lehelő
ezüstragyogású
rét
szomorú éj kifogyhatatlanul
ragyogó csillagok
magam vagyok
gyertyalángnyi csönd
távolbafoszló sza... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... drága Erikám!
Nagyon kellemes szeptemberi napokat kívánok sok szeretettel: Ági
JUHASZ GYULA : Õsz
Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tûzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kriptaszagú fűzvessző kosárban árva mélyed holtan itt hever.
Dalol a nyár, üde sebét Chagall-hegedő hamvával gyógyítják
a napszítta falevelek, a lompos alkonyat tengerszem édenében,
a fakó fák kósza árnyai közt hosszú sörényű gyertyák révednek,
ott, ahol a maenadok tündöklő raja szállt magányos sétám idején.
A salakdom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
III.
Laura Donnán ismét borzongás futott át. Visszasé-tált saját lakosztályába, ahol a nap fénye már az íves fal nyugati oldalán szökött be a csarnokba. ,,Délután van; kö-zeleg az alkonyat" - állapította meg magában némán, ér-zéketlenül. Képtelen volt rendet teremteni gondolatai-ban... A műhelyből átszüremlő kattogás elhalt, ismét kí-sé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... árva vad,
a sok sima törzsre végső
pírját öntötte a nap.
Alig pihegek. Köröttem
moha vérzik, kő s patak.
Sebeimből szakad a vér?
Vagy ez csak szín, alkonyat?
Fordította - Szabó Lőrinc
http://image.hotdog.hu/_data/members 1/313/603313/images/a%20magyar%20%F5 sz%20sz%EDnei/Medny%E1nszky%20L%E1sz l%F5%20-%20%D5szi%20alkony... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... állanak-e hozzánk a St. Germaintól annyit szenvedett bulgárok, mint a trianoni és st. germaini békeszerződés haszonélvezői, a jugoszlávok?
S most eszembe jut az az alkonyat, amikor a madarai platón, az ősbolgárok egykori fővárosának kiásott romjai között, hozzám lépett egy szerény, finom civilruhás úr.
- Ön ugye magyar újságíró?
- Az vagyok... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
Október
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a... |
|
|
|
|
|
